Ha elkíséred anyukádat a bevásárlóközpontba, vagy bemész a zöldséges üzletbe, tapasztalhatod, hogy milyen sokféle gyümölcsöt lehet télen is kapni. Hogyan lehetséges ez? Hiszen a tájat vastag hó fedi, de legalábbis gyakran fagyott a föld. Hogyan terem meg akkor a sok szőlő, a dinnye és más finomságok? Honnan van mindig banán meg kivi a zöldséges pultokon? Ezek a gyümölcsök bizony nem nálunk teremnek. Hosszú utat tesznek meg, amíg távoli országok ültetvényeiről az üzletbe kerülnek.
Friss-e a friss gyümölcs? Néha több hét is eltelik a leszedéstől addig a pillanatig, amíg befalatozzuk őket. Frissnek tehát semmiképp nem mondhatók! Vajon mitől van, hogy ezek a gyümölcsök többezer kilométer utazás után is frissnek tűnnek? Képzeld el, milyen lenne egy kosárka friss eper vagy sárgabarack, ha fogyasztás előtt körbeautóznánk vele az országot. Hát, igen, az út végére leginkább lekvárnak volna csak jó. A zöldséges pulton mosolygó gyümölcsök viszont épek és általában nagyon is frissnek látszanak! Ennek megvan a maga trükkje! Legtöbbjüket, például a banánt még éretlenül szedik le, és utazás közben vegyszerekkel érlelik. Ahhoz is a vegyi anyagok segítsége kell, hogy a szedéstől a fogyasztásig eltelt hosszú idő alatt ne kapjanak fertőzést. A világjáró gyümölcsökkel tehát a sokat emlegetett vitaminokon kívül jó adag vegyi anyagot is magunkhoz veszünk.
És vajon egészséges-e? Aki idáig jutott, már tudja is a választ. Ha tényleg az egészség a cél, akkor jobban jársz ha, olyan gyümölcsöt választasz, ami hazai tájon termett. Nehéz persze eldönteni, melyik termék honnan érkezik. De van egy biztos módszer: ha ismered a gyümölcsök természetes érési idejét a mi éghajlatunkon, akkor nem keresel januárban epret, mert tudhatod – az csak tőlünk távol teremhetett, vagyis világjáró gyümölcs.
És mi a baj a vegyszerekkel? A vegyi anyagok, amelyek megkönnyítik, sőt néha megmentik az életünket, bizony nagyon sok bajt is okoznak. Talán a legérdekesebb példa az a rovarölő szer, amely több millió ember életét mentette meg Indiában azzal, hogy „egy csapásra” képes volt elpusztítani – nem hetet, hanem milliónyi maláriaszúnyogo t, amelyek nemcsak kellemetlenek, hanem gyakorta halálos betegséget is terjesztenek. Ettől kezdve szerte a világban használták ezt a vegyi anyagot rovarirtóként a haszonnövények védelmére. A szer neve DDT.
Ez nagyon jó – hol itt a probléma? Néhány évvel később az Egyesült Államokban, a Mexikói-öböl partvidékén arra figyeltek föl a környéken lakók, hogy egyre kevesebb a pelikán a part menti erdőkben. A tudósok kutatni kezdtek. Kiderült, hogy a madarak azért fogynak, mert a földekre szórt DDT az esővel bejut a tengerbe, a halak testébe, onnan meg a halevő pelikánok testébe. Hatására a madarak kevesebb meszet termelnek, ezért tojásaik héja nagyon vékony lesz. Amikor a tojók ráülnek a tojásaikra, hogy kiköltsék azokat, a tojások összenyomódnak és a leendő fiókák elpusztulnak még mielőtt kikelhetnének. Szegény pelikán anyukák! Mire a tudósok rájöttek erre, addigra a Mexikói-öböl menti pelikánok csaknem kipusztultak. Persze nemcsak a pelikánok jártak így, hanem általában a ragadozó madarak, mert testükben a sok elfogyasztott állatból származó vegyi anyag sokszorosan összegyűlt. Valamit tenni kéne! A tudósok azt kérték, hogy ne lehessen többé ezt a veszélyes szert használni. Sok embert kellett meggyőzniük és nem volt könnyű, a földet művelők nagyon elégedettek voltak a szerrel. Képzeljétek el, hogy végül a világon elsőként Magyarországon tiltották be a DDT használatát. Ez még 1968-ban történt. Néhány év múlva az Amerikai Egyesült Államokban és Európa legtöbb országában kivonták a forgalomból.
A DDT azonban nem tűnt el Hanem fölhalmozódik az élőlények testében. Az emberében is. Képzeljétek el három évvel ezelőtt Angliában 150 embert vizsgáltak meg és közülük 136 testében megtalálták a DDT maradványait. Gondoljátok meg! Több mint 30 évvel azután, hogy Európában és Amerika északi részén senki nem használja. Ha kíváncsi vagy miért baj ez, akkor böngész az interneten. Ha a keresőbe beütöd: „a DDT egészségkárosító hatása”, sok érdekes cikket fogsz találni. |